Istenek enciklopédiája: Huitzilopochtli

Ki tudja a kedves olvasók közül melyik isten volt az, amely születése pillanatában nővérét hatfelé (egyes források szerint hétfelé (vagy még több…)) aprította, és testvérei seregeinek százait ölte meg egy csapással, hogy anyját Coatlicue istennőt megvédhesse? Nem más mint a Déli Kolibri. Nem, nem az aprócska kis madár, hanem Huitzilopochtli, az azték kultúra főistene México-Tenochtitlán védelmezője.

 

Ki volt ő? Az istenségről:

20181207_144000-01
Huitzilopochtli rekonstrukciója a Telleriano-Remensis kódexből. | A festményt a szerző készítette (P. Amarú (Kuzco))

Huitzilopochtli vagy Huichilopochtli (ejtés szerint: Vi-ci-lo-pocst-li) a Déli Kolibri aki a háború, a nap és México-Tenochtitlán azaz a mexikák (az aztékok) legfőbb ura – mellesleg – nem ismert kegyelmet, heves vérmérsékleténél már csak anyja iránt érzett védelmező érzete volt nagyobb. Születéséről sornyi legenda létezik, a legelterjedtebbek azonban az a kettő amelyben anyja Coatlicue, vagy pedig szülei  az első isteni pár Ometecuhtli és Omecihuatl. Testvére Quetzalcóatl (Fehér Tezcatlipoca), Xipe Totec (Vörös Tezcatlipoca) és Tezcatlipoca (Fekete Tezcatlipoca). Huitzilopochtli maga Kék Tezcatlipoca, és a leghevesebb természetű gyermek négyük közül. Benne gyűlt össze a lobbanékonyság mint tulajdonság összes formája.

 

Huitzilopochtli több tekintetben is a Napnak felel meg. A monda szerint testvéreit – miközben kipattant anyja méhéből teljes fegyverzetben – elriasztotta (ezek a testvérek a csillagok megfelelőivé váltak), nővérét Coyolxauhqui-t a Hold istennőjét pedig minden egyes nap-éj váltakozásnál üldözi fel alá az égbolton (napszakok váltakozása).

Az istenség szobrát érdekes módon fából készítették, és mindig hordszéken ült. Ezt a fából készült idolt rendszerint lefestették, és harci ruházatában ábrázolták. Külön készítettek számára zöldes illetve türkizes árnyalatú szőtteseket, ruhákat, amelyeket ráadtak. (↓) Ezeket a felbecsülhetetlen értékű leleteket máig nem találták meg, de több mint valószínű, hogy a spanyolok ezeket is elégették.

Huitzilopochtli,_the_Principal_Aztec_God_WDL6725_Tovar_Codex.png
Huitzilopochtli bálványa a Tovar Kódex szerinti ábrázolásban | Tovar vagy más néven Ramírez Kódex

Születésének története

Ahogyan azt már fentebb is említettem Huitzilopochtli születésének mítoszáról egy csokorra valónyi van az azték mondavilágban, azonban ezek közül egy az ami a mai napig is a legelterjedtebb. A történet szerint Coatlicue istennő teherbe esett egy az égből lehulló fénygömbtől a Coatepec hegyen. A megszámlálhatatlan mennyiségű gyermekei megharagudtak rá, egyet közülük pedig szétmarni készült a féltékenység. Ez az egy volt a Hold istennője Coyolxauhqui, aki testvérei egy részét összetoborozta, és hadsereget alkotva elindult anyjukat és az új testvérüket megölni.

Coyolxauhqui védtelen anyjára éppen lecsapni készült obszidián pengés fegyverével, amikor is Huitzilopochtli kiröppent anyja méhéből teljes hadifelszerelésben, és nővérét hatalmas ütéssel köszöntötte. Coyolxauhqui lezuhant a hegyről, és darabokra szakadt, míg testvéreit Huitzilopochtli elüldözte. Coatlicue így megmenekülhetett, fia pedig a leghatalmasabb istenek egyikévé vált (Nap) , aki nővérét (Hold) éjt nappallá téve kergeti, hogy anyjuknak (Föld) soha se essen bántódása lánya féltékenysége miatt.

 

Tzompantli és a Toxcatl

Az istenség számára kivitelezett ünnep neve a Toxcatl alkalmával lett megrendezve, amely Tezcatlipoca imádatával egy időbe esett. Ez az időpont május hónap körüli időpontra datálható. Huitzilopochtli számára ekkor hozták ki a rabszolgákat, és hadi foglyokat és áldozták fel az istenség tiszteletére. Ennek módszere a szív kimetszéses módszer volt, amelyet még az élő áldozatból tépet ki a pap, majd a Nap felé és a nép felé mutatva azt az égbe emelte. Az aztékok úgy tartották, hogy Huitzilopochtlinak szüksége volt a vérre amellyel táplálkozott, hogy a sötétséggel való folytonos küzdelemben nehogy alább maradjon energia hiányában. Így élhette túl az ötvenkét éves napciklust.

A nahuák vagy más néven aztékok rettegtek tőle, hogy minden 52 évben véget ér majd a világ, az istenek haragja pedig lecsap rájuk és tűzzáport küldenek majd a földre, áradásokat szítanak és földrengésekkel összedöntik a házaikat, megölik az összes élőlényt úgy mint ahogyan az az előző időkben történt. Tlacaelel ideje alatt, amíg elterjedt Huitzilopochtli imádata, úgy tartották az emberek, hogy vérrel képesek majd kielégíteni az istenek kegyeit, így megmenekülhetnek újabb 52 évre a természeti katasztrófák tömeges lecsapása elől.

Tehát Huitzilopochtli neve ezáltal akaratlanul is felkerült a vértfogyasztó istenségek listájára, tekintve már csak azt az egyszerű tényt is, hogy a háborúk isteneként szinte kötelező jellegűnek számított hogy hatalmas, félelmetes, és kegyetlen jellege és megjelenése legyen így joggal gondolhatja a kedves olvasó is, hogy komoly tiszteletet és félelmet nyert el magának a halandók köreiben és hamar óriási hírnévre tett szert. Nem is beszélve arról, hogy a háború fontos jelentőséggel bírt az aztekák kultúrájában. Mivel fosztogató fél-nomád népként kezdték életüket, és ezzel a magatartás formával teljesedhetett ki fejlett birodalmuk, és magas szintű művészetük és tudományaik is, így kétség kívül imádniuk kellett azt aki erre az életformára ösztönözte őket. Vagyis ismét vissza térünk Huitzilopochtlira.

Huitzilopochtli_human_codex-telleriano-remensis
Huitzilopochtli emberként ábrázolva | Telleriano-Remensis Kódex

Az alatt a sok száz év alatt amíg elérték, hogy egyszerű fosztogatókból, komoly haddal rendelkező, remek stratégiákkal harcoló civilizáció tagjai legyenek, a vér jelentősége is hatalmasat emelkedett a szemükben. Az aztékok a vért és a hajat tartották a két legszentebb dolognak. A vért természetesen azért, mert hadakozásaik során a meggyilkoltjaikra gondoltak, vérvonalukra, és isteneikhez való tartozásukra, a hajat és a szőrt pedig szentként tisztelték,  miután egy harcos, illetve egy ember elesett a háborúkban a haját lenyírták. Hajat is csak fontos életkor illetve ciklus bekövetkeztével vághattak.

Huitzilopochtli kultusza számára – a vérrel és a gyilkolással való kapcsolata révén – megalakultak a tzompantlik. A tzompantli vagyis a “koponyák fala” arra szolgált, hogy a feláldozottak koponyáit Huitzilopochtli tiszteletére ide gyűjtsék. Ezek a falak általában a templomok valamely oldalán helyezkedtek el, és spanyol feljegyzések szerint átlagosan több százezer emberi  koponya volt itt egymásra pakolva.

800px-Tzompantli_Tovar.jpeg
Tzompantli | Tovar vagy Ramírez Kódex beli ábrázolása

 

Az egyetlen isten, aki egy halandónak köszönhet meg mindent

Tlacochcalcatl-Tlacaelel-Mendoza-Kódex.jpg
Tlacaelel | Mendoza Kódex

Huitzilopochtli közel sem volt mondható áhítatban fürdőzött istennek, akit mindenki félve tisztelt és boldogan szolgált. Egészen egy bizonyos I. Tlacaelel nevű ember felbukkanásáig, aki kultuszát nem csak összemosta a Napéval, hanem messze elterjesztette. I. Tlacaelel uralkodói családból származott, a birodalom egyik fő és nagy tudással rendelkező építésze volt, testvérei Chimalpopocatzin (Tenochtitlán harmadik uralkodója) és I. Montezuma (Tenochtitlán második uralkodója) voltak.

Tlacaelel miután elterjesztette Huitzilopochtli kultuszát, hamar feltornáztatta az istenséget a népszerű azték panteon tagjai közé, így imádata gyorsan fontossá és elengedhetetlenné vált a mexikák számára az egész Azték Hármak Szövetséges Birodalmában. Azonban ahogyan a Déli Kolibri hírnevet szerzett magának a nahua eredetű Tonatiuh (Nanahuatzin) napisten története vele párhuzamosan egész hamar feledésbe merült. Huitzilopochtli feltehetőleg az első mexika hadvezérek valamelyike lehetett, aki az évszázadok folyamán szerezhetett magának hatalmas hírnevet és mosódhatott össze neve az istenként tisztelt alakkal.

 

P. Amarú (Kuzco)

 


Felhasznált szakirodalom:

Kay Almere Read – Mesoamerican Mythology: A Guide to the Gods, Heroes, Rituals, and Beliefs of Mexico and Central America. (Oxford: Oxford University Press (2000))

Juan de Tovar – Azték krónika

 

Reklámok

Istenek enciklopédiája: Tezcatlipoca

Tezcatlipoca aki füstös obszidián tükrén keresztül látja minden tevékenykedésünk, sötét hatalmát nemhogy a halandók, de az azték panteon isteneinek többsége sem tudja megtörni. Maga a megtestesült kezdet, mindennek a középpontja, születése mai értelem szerint a Világegyetem megalakulásával lehet egyenlő. Tényleg a legrejtélyesebb istenségnek számított? Ennek fejében hogyan zajlott a tiszteletére szervezett ünnepség? Nézzük mennyi fejfájást okozhatott mondabeli szüleinek és hogy ki is volt ő!

 

Ki volt ő? Az istenségről:

20181205_141837-01
Tezcatlipoca a Fejérváry-Mayer kódexben | A festmény a szerző munkája (P.Amarú (Kuzco))

Tezcatlipoca (ejtés szerint: Tez-kat-li-po-ka) más néven “Füstölgő tükör vagy Obszidián tükör”, az éjszaka, csaták, rossz termés, harcosok, hatalom, az északi égtáj, mágia, végzet vagy ítéletidő, az idő, végül pedig az ég és föld ura. Obszidián tükrén keresztül – amit mellkasán logó talizmánként láthatunk – mindent lát, és mindent hall ami a Földön történik, egyszerre van jelen mindenütt, de alakja láthatatlan. Mai felfogás szerint úgy lehetne megfogalmazni, hogy az ok és okozat istene, aki az egyetemes egyensúlyért felelős. Ő ad és vesz el egyszerre mindenkitől. A végzet ura. A leghatalmasabb istenek egyike. Az azték tonalpohualli naptár szerint, az Acatl (Nád) azaz Árnyék Lélek őre, minden tizedik számú (mahtlactli) nap ura a Jaguárok és a jaguárharcosok  védőszentje.

Tezcatlipoca több néven, és alakban is ismert volt – például: Necocyaotl (jel.: “Mindenki Ellensége”), Tloque Nahuaque (jel.: “Közelség és Messzeség Ura”) Yohualli Ehecatl (jel.:Éjszakai Szél), Omeacatl (“Két Nád”) vagy Ilhuicahua Tlalticpaque (jel.: “Az Ég és Föld Birtokosa”) [idézve: Azteccalendar] – de, hogy párat ki is emeljünk közüle, íme például Yaotl Tezcatlipoca (jelentése „Ellenség”). Ebben az alakjában a harcosok védőszentjeként látható, de ott van például mint Tezcatlipoca Telpochtli, amikor is, az ifjúság megtestesítője.

Az első isteni pár – Ometecuhtli és Omecihuatl  fia, a négy közül. Testvére Quetzalcóatl (Fehér Tezcatlipoca), Xipe Totec (Vörös Tezcatlipoca) és Huichilopochtli (Kék Tezcatlipoca). Tezcatlipoca pedig maga Fekete Tezcatlipoca, a legnagyobb erővel bíró gyermek az összes közül. Öccsével Quetzalcóatl-al jelképezik az élet két pólusát, így joggal feltételezhetjük, hogy bizony ők hozták létre az életet és az öt korszakot is.

Azt már tudjuk, hogy rengetegszer csatáztak egymással (amiről röviden itt olvashatunk) azonban egy érdekesség, hogy az istenség elveszítette a jobb lábfejét az egyik ilyen incidens közben, amikor is a harmadik korban elcsalta a Cipactli nevezetű félig krokodil félig hal kinézetű szörnyeteget, amely leharapta a lábfejét. Ezért láthatjuk sokszor, hogy lába helyén sasláb és egy obszidiánkorong látható, vagy pedig ritkább esetben egy kígyó helyettesíti az elvesztett végtagot. (Bár van egy pikánsabb mítosz is a történtekről, ezt lentebb tárgyaljuk!)

Hogyan zajlott a tiszteletére szervezett ünnepség?

Tezcatlipoca_Mixtec_15-16Jhdt
Tezcatlipoca ábrázolása egy valódi emberi koponyán. Mixtec művész munkája a 15. és 16.-ik század között. | British Múzeum (British Museum) | kép készítője: Aiwok

Tezcatlipocát az európai időszámítás szerint, minden év május 19-én ünnepelték meg. Papjai a hadjáratok során rabul ejtett férfiak közül kiválasztották az istenség földimegjelenésének megfelelőeket. Ezeknek a férfiaknak szép hosszú – derékig vagy gyakran az alá érő – hajjal, ápolt külsővel, és egészséges kondícióval kellett rendelkezniük. Miután megtörtént a kiválasztás, egy évig istenként tisztelték őket. Azért választottak többet közülük, hogyha valamelyikőjük megszökött volna, akkor a további másikakkal helyettesíteni tudják az istenséget. Gyakran csináltak így az istenség földi alakjainak táncos, zenés mulatságokat, és felvonulásokat az utcákon. Eközben a kiválasztottak kiválaszthattak 4 papnőt, akik teljesítették minden kívánságukat az év folyamán amit kértek tőlük. A feláldozás előtt 20 nappal a papnőket feleségül kellett venni. Ezeket a nőket ezután istenként tisztelték, hatalmas tisztelet övezte őket, új nevet kaptak általában olyan istennőkről akiknek valamiféle testi, vagy szerelmi kapcsolata volt Tezcatlipocával (pl.: Xochiquétzal erről később…).

 

A szertartás napján a kiválasztott haját levágták, és értékes szőttesekbe öltöztették, fejére tollakat, testére pedig ékszereket raktak. Megjelenése így teljesen megegyezett Tezcatlipocáéval. Ezután végig vitték hordszékben, teljes pompában a városon keresztül. Eközben a falusiak odaadhatták a különböző háziállatokból, kukoricákból, és értékes tárgyakból (szőttesekből, ékszerekből, tollakból és kopálból) álló áldozataikat amelyet az istennek szántak. Ezeket a papok vették át. Ez a procedúra 5 napon keresztül zajlott míg a menet el nem ért Tenochtitlánig. Itt eltörtek 4 furulyát, amelyek a négy égtájat jelképezték. Végül a kiválasztott felért a templom tetejére, ahol kőoltárra fektették, és a mellkasát felvágva szívét tépték.

Eközben a rituálé során Tezcatlipoca szobrát, – amely az isten antropomorf képmása volt, és amelyet csak papjai láthattak év közben – felöltöztették szintúgy, mint a feláldozni kívánt személyét, és a menetelés élén elsőként cipelték. Ez alkalomból minden hétköznapi ember megtekinthette a szobrot. Ekkor történt meg az is, hogy a helyiek ajándékokkal árasztották el Tezcatlipocát. Ezután a szobor után cipelték a kiválasztott férfit a hordszékén feleségeivel, az istennőkkel.

 

,,Én, Xochiquétzal, virágok úrnője, szerelem úrnője”: Tezcatlipoca és Xochiquétzal története

A fent idézett nahuatl (na-vatl) versrészlet, a szerelem és a virágok úrnőjét Xochiquétzalt (Kszo-csi-ké-cál) említi nekünk. Tezcatlipoca és Xochiquétzal mítosza az egyik legérdekesebb, bár nem kifejezetten szívbe markoló történet. (Ha csak nem szegény szerencséjét vesztett Tlaloc szemszögéből nézzük a történteket.) A mítosz szerint Tezcatlipoca ekkor vesztette el a lábfejét.

A harmadik korban amikor Tezcatlipoca az akkori napistennek Tlalocnak – aki az esőzés, a mennydörgés, és minden ehető növény ura – szolgált a palotájában, meglátta a szerelem istennőjét Xochiquétzalt. Természetesen egyből egymásba szerettek, de szerelmük nem teljesedhetett be tudván, hogy ekkor az istennő már férjhez ment Tlálochoz. Tezcatlipoca elhatározta bárhogyan is, de elcsábítja Xochiquétzalt. Az istenség szerelmi bájitalt kevertetett, amellyel majd elcsábította az istennőt. Ez meg is történt, ám Tlaloc egy napon rájött, hogy felesége megcsalja egy másik istenséggel. A párt éppen szerelmük beteljesedésének aktusában kapta el. Tlaloc ekkor úgy feldühödött, hogy kíméletlen haragjával esőt, és villámokat, nagy vihart küldött az istenségre, akit eközben le is rúgott a hegytetején lévő palotájából. Na hát így törte ki, és veszítette el lábát az egyik verzió szerint Tezcatlipoca…

Valóban csak az aztékák imádták Tezcatlipocát?

800px-Maya-Maske-tohil
Tohil istenség (K’iche maja kultúra| a képet készítette: Wolfgang Sauber

Arra már rájöttünk, hogy az azték istenek többsége, az előző nagy ún. anya kultúrákból lett átemelve. Ez esetben is erről beszélhetünk, Tezcatlipoca kultusza ugyanis már a majáknál, mixtekáknál és az olmékoknál is felfedezhető.  Ha jobb tetszik az olvasónak, maga az isten több különböző néven szerepelt, több különböző és magas kultúra kultusz világában. A K’iche (Ki-i-cse) maja irodalom szent könyvében, a Popol Vuh-ban (Po-pol-vu) is már írnak egy ún. Tohil istenségről, akinek neve obszidiánt jelent, és kultusza szorosan összekapcsolódik az emberáldozás történetével. A klasszikus maja kultuszvilágban pedig ismert istenségnek számított K’awiil isten (Ka-á-vil) akinek a homlokából egy obszidián kés állt ki,  jobb lába pedig  kígyó alakban végződött (akárcsak Tezcatlipoca esetében). A régészettudomány szerint ezek az istenalakok, egy és ugyanazon istenségnek felelnek meg. Itt ismét megemlíthetjük, hogy az azték kultúrának valóban volt kölcsönös kapcsolata a maja kultúrával, azonban nem sorolható egy családba.

 

P. Amarú (Kuzco)

 


 

A cikk a spanyol és az angol Wikipédia, Tezcatlipocáról szóló cikke által készülhetett el. Köszönjük! (Ezek a cikkek ellenőrzött, régészeti irodalmi töredékekből készültek.)

Mixtec Tezcatlipoca koponyát fényképezte: → Aiwok

Tezcatlipocát ábrázoló festmény – amely a cikk  borítóképe is –  eredetije a Borgia Kódexben található meg.

Digitalizált Tezcatlipoca: → https://www.azteccalendar.com/god/Tezcatlipoca.html

Tohil K’iche maja istenségről a képet készítette: → Wolfgang Sauber

Istenek enciklopédiája: Xipe Totec

Xipe Totec akit “Urunk a megnyúzott”-ként hagyott ránk az ősi közép-amerikai azték kultúra, kétség kívül az egyik  legabszurdabb és ennek tetejében a legmorbidabb kinézettel megáldott istenség, akit csak láthat az olvasó az azték panteonban.  De ki volt ő? Valóban kegyetlen rítusokat hajtottak végre a tiszteletére? Melyik kultúra istene ő valójában? →

Ki volt ő? Az istenségről:

20181202_154619-01.jpeg
Xipe Totec a Borgia Kódexben | A kép a szerző munkája (P.Amarú (Kuzco))

Xipe Totec vagy Xipetotec (ejtés szerint.: Si-pe-to-tek) “Urunk a megnyúzott” az Élet-Halál-Újjászületés hármasságának, a betegségek, aranyművesség és ezüstművesség, az agrikultúra, kelet, tavasz, a felszabadultság, és az évszakok istene. Az azték kalendárium szerint Cuauhtli (Sas) és a tizenhárom napos periód, a trecena kezdőnapjának az Itzcuintli-nek ura.

 Az első isteni pár – Ometecuhtli és Omecihuatl  fia, a négy közül. Testvére Tezcatlipoca (Fekete Tezcatlipoca), Quetzalcóatl (Fehér Tezcatlipoca) és Huichilopochtli (Kék Tezcatlipoca). Xipe Totec pedig maga Vörös Tezcatlipoca. Kultuszának nyomai megtalálhatóak a Tenochtitlán-i Nagy Templomban (Yopico templom), illetve imádata elterjedt egészen Mayapán-ig, és a Yucatán félsziget egyes részein.

Xipe Totec lenyúzott bőrbe bújva, vagy pedig leváló bőrrel látható, amely a szinte minden közép-amerikai étel alapjául szolgáló kukoricát jelképezi, ahogyan megpucolás után az életet adó húsos magok százai ülnek csövén. A kukorica levele Xipe Totec régi bőre, míg a piros húsa, a magok a csövön. Egy másik nézet szerint maga a vetőmag felel meg az istenségnek. Ahogyan a vetőmag, ő is leveti régi ruháját, hogy életet adó termést hozzon.

Xipe Totec tiszteletére a szakrális célokból feláldozottak bőrét húsz napra félre tették, amely ekkor már megráncosodott. Ez a bőr a már fent említett “kukorica teóriának” történetét testesítette meg. A bőrökről azt hitték előidézik az esőzéseket, amely termékeny és tápláló termést hoz majd, másfelől pedig úgy gondolták, hogy gyógyhatásúak, így az édesanyák gyakran vitték gyermekeiket szertartásosan megérinteni a megfosztott szervekhez. Úgy gondolták, gyermekeik egészségét az istenség majd segíti.

A tiszteletére rendezett ünnepség európai időszámítás szerint, minden év márciusára esett, az esős évszak kezdete előtt. A papok kiválasztottak egy más törzsből származó rabszolgát, akit a háborúk során ejtettek el, és a fesztivált megelőző 40 napban Xipe Totecnek öltöztették és istenként tisztelték. Több tartományban is ez történt, így több ember került kiválasztásra, hogy Xipe Totec földi megjelenésévé váljon. Ezután következhetett a Tlacaxipehualiztli szertartás, amely során rituális párbaj következett a bátor harcosok között. Ez volt az ünnepség csúcspontja. Az európai emberek számára a gladiátor küzdelmekhez lehetne hasonlítani.

Tovar_Codex_(folio_134)Tlacaxipehualiztli.png
Küzdő harcosok a Tlacaxipehualiztli fesztiválon | Codex Tovar

Az ünnep következő napján zenészek, és bátor katonák a szakrális küzdelmeket elveszített katonák frissen megnyúzott bőrébe bújtak – amely ha még lüktetett, illetve az áldozat vére még frissen folyt róla, akkor vált megfelelővé az istenség számára és tiszteletére, hiszen neki is ehhez hasonló volt a külseje a folytonos hámló bőre miatt – és így mentek végig a falvakon adományokat, és áldásokat gyűjteni, illetve adni.

Természetesen ezen szerencsétlen katonák feláldozása a már jól elhíresült szívkivágásos, szívkitépéses attrakció keretein belül zajlott le. Ezután történt, hogy a már fent említett húsz napra eltették a hatalmas szervet megőrzésre… De több ehhez hasonló kíméletlen módszert ismer a régészet és történelem tudomány, például a “nyilazott áldozat” módszerét, amelynek során az áldozatot kikötözték és megnyilazták.  Gyakran a két szertartást összekötötték.

570px-Xipe_Totec_mask_Louvre_MH_78-1-60
Xipe Totecet ábrázoló rituális maszk 1521 után, Musée du Louvre | Képet készítette: Marie-Lan Nguyen

A feláldozott vérének elfolyása jelképezte az esőzés, és a föld, a talaj az eső általi megtermékenyülést.  De mindezek mellett más, kevésbé brutális áldozatokat is mutattak be a földihalandók. Xipe Totec a kovács mesterség, azon belül is kifejezetten az ötvösművészet és ötvösség védelmezőistene volt. A szolgálatában a korban álltak bizonyos ötvösművész csoportok. Ezek a csoportok mindenképp Atzcapoatzalco városából kellett hogy származzanak, illetve tanulják ki a szakmát. Ez a város különösen tisztelte Xipe Totecet. Eme csoport tagjainak rendszeresen arany, illetve ezüst tárgyakat kellett áldoznia az istenség tiszteletére. Ezek alapanyagát a város illetve a falvak lakóitól gyűjtötték be, és munkálták meg, vagy a városlakóknak kellett saját arany illetve ezüst tárgyaiból odaajándékozniuk az istenségnek. Ezután a remekműveket Xipe Totecnek kijelölt oltárokhoz hordták, és szertartásosan feláldozták.

 

Melyik kultúra istene ő valójában?

 

Nos pontos eredetét a mai régészet tudomány nem ismeri. Xipe Totec kultusza megtalálható Közép-Amerika szerte hatalmas területeken. Kultusza főleg a spanyol hódítás követően vált elhíresülté.  Kultuszának nyomait Mayapán, és  Yucatán-félsziget szerte megtalálták. Imádata a XV. század környékén kiterjedt az egész Mexikói-öbölre és környékére.

 

P. Amarú (Kuzco)

 


A cikk megírásában segítségként volt jelen az angol Wikipédia Xipe Totec c. lapja. Köszönjük!

A borítókép: → Codex Borgia

Xipe Totec illusztráció: → Azteccalendar.com

Küzdő harcosok: → Codex Tovar

Xipe Totec rituális maszk: → Marie-Lan Nguyen

 

 

Perú és a Föld körüli leletmentés: több mint 1700 kulturális és régészeti tárgyat szerzett vissza a Perui Kormány!

A Perui Kormány 1700 kulturális és régészeti tárgyat szerzett vissza‘ nyilatkozta jelentésében  Perú külügyminisztere Nestor Popolizio. A dél-amerikai ország 2004 óta több mint 10 000 kulturális tárgyat mentett meg, és szerzett vissza az illegális piacról illetve kezekből.  A miniszter azt is nyilatkozta, hogy Perú kész megmutatni kulturális, és etnikai sokszínűségét a világ számára és nem fogja hagyni, hogy kultúrái darabjai eltűnjenek.

Kulturális miniszter Patricia Balbuena – aki munkája során több ilyen jellegű leletmentési akciót végre hajtott – a Perui Kormánnyal való közös együttműködésének fő céljául azt tűzte ki, hogy minél megbízhatóbb, és stabilabb stratégiát alkossanak meg, és alkalmazhassanak a kulturális javak visszaszerzésére az illegális kereskedőktől. A Kulturális Minisztérium és Külügyminisztérium eme tervek és stratégiák alapján sikeresen visszaszerzett az ország számára több mint 1700 leletet (szám szerint: 1785 darabot).

A leletek többsége  Argentína, Ausztrália, Kolumbia, Ecuador, Egyesült Államok, Hollandia, Egyesült Királyság, Svédország és Svájc területéről került elő, illetve lett lefoglalva. Természetesen ezen országok közül voltak amelyek készségesen a Perui Kormány kérésére juttatták vissza önszántukból múzeumaikból a leleteket. Ezen esetekben nem beszélhetünk illegális cselekményekről. A leletek nagy része Nasca, Mochica, Chancay, Huari és Inca kultúrából származik.

A kulturális miniszter beszámolt arról, hogy az országok határain és repülőterein jelenleg is folynak a leletmentési munkálatok annak érdekében, hogy megakadályozzák a kulturális örökségek illegális kikerülését és mozgását. A közreműködésbe Perú repülőterei is beletartoznak.

 

P. Amarú (Kuzco)


A cikk az Arqueológia del Perú tudományos weboldal cikke után készült. Képek megtekinthetőek itt:  → https://www.arqueologiadelperu.com/peru-recupera-del-extranjero-1700-bienes-culturales/

A borítókép csupán illusztráció jellegű. A képet készítette: → Manuel González Olaechea KÖSZÖNJÜK!

Istenek enciklopédiája: Quetzalcóatl

Quetzalcóatl azaz a jól ismert tollaskígyó istenség, aki elhozta a tudást és a kultúra szeretetét az emberek számára. De vajon miért űzték el később? Melyik kultúra istene ő valójában? Tényleg nem kívánt véráldozatot?

 

Sok ilyen és ehhez hasonló kérdés merülhet fel azokban, akik kívánják megismerni az aztec (azték) kultúrát kicsit közelebbről is, nem pedig csak a felszínes, filmekben látott, a valósághoz csekély mértékben hasonlító kalandfilmek eposzaiban szereplőt. Kezdésnek azt a tényt tisztázzuk, hogy vajon máig élnek-e aztékok? A kérdésre a válasz mindenképpen igen. Ugyanis a konkvisztádori idők valóban rányomták bélyegüket a régi nagy amerikai kultúrák történetére, azonban nem mindenütt sikerült kiirtani a népességet. Az isteneknek hála! Mexikó népességének több mint a fele mai napig különböző őshonos törzsekből származik.

És ha már itt tartunk hogyan lehet az, hogy a nagy harcosok hírében álló, verhetetlen aztékok egyenesen fejvesztve rohantak a spanyolok elől? Akármennyire megdöbbentő, de ebben bizony Quetzalcóatl keze (is) benne van.  Nézzük ki is volt a nagy tollaskígyó! →

 

Ki volt ő? Az istenségről:

IMG_20181126_150423_265Chicunahui 9

Quetzalcóatl (ejtés szerint.: Ke-cál-kúátl, vagy Kecálkoátl) azaz a nagy Tollaskígyó, aki a tudás és a kultúra szeretetét hirdető istenség, a szél és levegő, tanulás, tudás, és a könyvek istene. Minden kilencre végződő nap (“chicunahui” vagyis 9) ura az azték naptár szerint. (jobbra fent ↑)

Az első isteni pár – Ometecuhtli és Omecihuatl – legkisebbik fia, a négy közül. Testvére Tezcatlipoca (Fekete Tezcatlipoca), Xipe Totec (Vörös Tezcatlipoca) és Huichilopochtli (Kék Tezcatlipoca). Quetzalcóatl pedig maga Fehér Tezcatlipoca. Tenochtitlán-on kívül kultuszának főközpontja Cholula, a Puebla-fennsíkon.

A földre több alkalommal is kataklizmát zúdított Tezcatlipocával való vetekedése közben. Az első korban letaszította testvérét a trónról amelyben a jaguárok elpusztították az óriások földjeit, majd a második korban ő lett a Nap, de Tezcatlipoca ezúttal legyőzte és az emberek amelyeket akkor teremtettek, majmokká változtak. Ezután a harmadik korban nagy esőzéseket zúdított a földre, és elmosott mindent a föld felszínéről. Az akkor élt lények úszófarkat, és kopoltyút növesztettek, ez a kor ezzel a vízi élőlényeké lett.

Quetzalcóatl teremtette meg a most ismert emberiséget is, amelyet Mictlantecuhtli-val való összetűzése során szerzett csontokból készített az ötödik korban. Néhány csontot futás és harc közben véletlen összetaposott, és ezért a monda szerint az emberek különböznek egymástól kinézetre, és magasságra is, mert őseik széttört csontjaiból lettek. Az égen a Vénusz bolygóként jelent meg. A Nappal közeli kapcsolatban állt, sok helyen jelenik meg apai illetve oktatói szerepben Tonatiuh az ötödik Nap mellett. Azonban az aztékok nem nevezték meg konkrétan a családi kötelékeket,  – például azt, ki-kinek a lánya vagy fia az istenek közt  – ezért tűnhet kissé zűrzavarosnak a kapcsolatok leírása.

 

,,Az összetekeredett Tollaskígyó felemelkedik a földről, farka vizet ér, vihart és port kavar, mielőtt esőt hozna…”

Xochicalco,_Temple_of_the_Feathered_Serpent,_Maya_ruler_(20498593528)
Xochicalco-i templom, amelyet az istenségnek emeltek. A dombormű a maja kultúráé. Innen látszik a tolték és azték hatás a maja kultúrára. | a képet készítette: Arian Zwegers

Quetzalcóatl tehát jó sok szerepében látható máig az azték kultúrában, azonban mégiscsak a természet és a természeti erők nagy megtestesítője. Száműzetése tette őt az utazók védelmezőjévé. Az azték embereknek ő adta az írás, és a földművelés tudományát is, mindemellett ő lopta el Tonatiuhtól a kakaófát, amelyet az embereknek ajándékozott. De vajon miért űzték el akkor később? Melyik kultúra istene ő valójában?

Quetzalcóatlt már a toltec (toltékák i. sz. 496-tól 1168-ig) kultúrában főistenségként, illetve nagyra tisztelt személyként tartották számon. Ennek oka, hogy ő volt Tula (régi nevén: Tolla) pap-királya, amely a tolték kultúra fővárosa volt. A tolték kultúra feltehetően a közép-amerikai kultúrák nagyanyja volt, ezt jól mutatja az is, hogy építészeti elemeik a maja kultúrában is fellelhetők, szokásaik közül pedig sok megfigyelhető az azték kultúrában is.

Tényleg nem kívánt véráldozatot ez az istenség? Akármilyen furcsa is, de valóban nem. Legalábbis emberit nem. Általánosságban elmondható, hogy kakaót és különböző az aztékok által nemesnek vélt virágokat és növényeket tettek az oltárára, illetve kígyókat, madarakat, és pillangókat.

Ennek kultusza a toltékáktól eredeztethető, hiszen az akkor élt Cē Ācatl Topiltzin Quetzalcoatl uralkodó (i. sz. 895 – 947) uralkodása alatt betiltotta az emberi áldozati rítusokat, mert népe embereiben az értéket látta, úgy gondolta hogy az isteneknek nincs szükségük emberi vérre ahhoz, hogy kiengesztelve legyenek, sőt ragaszkodott is a társadalom fejlesztéséhez, és a fiatalok taníttatásához.

Hogy népe ne lázadjon fel ellene – ne feledjük, hogy az akkor élt emberek, mélyen vallásosak voltak, így féltek az istenek haragjától, ha pedig az istenek elfordultak volna tőlük akkor elpusztulhatott volna hitviláguk szerint a Föld -, ezért bevezette a kígyó kultuszát amellyel az ember áldozás hiányát tompítani vélte. Később az azték kultúra átvette személyének kultuszát, amely egybeolvadt az istenségével, így történhetett meg az is, hogy a monda szerint a toltékoknak volt  egy feltételezhetően Quetzalcóatl nevet viselő uralkodójuk, akit a papjai elűztek. Kígyókból álló tutajára szállt embereivel, és eltűnt keletnek, azt mondván: “Egyszer biztosan még visszatér”.

Itt fűzhetőek be a spanyol konkvisztádorok és embereik a történetbe, ugyanis körülbelül ötszáz évvel később a spanyol megszállások idején az aztékok Quetzalcóatlként azonosították a megérkező hódítókat, mivel azt hitték visszatért az istenként tisztelt uralkodó, hogy bosszút álljon a papjain.

Quetzalcóatl megérkezésének hitelességére az is rájátszik, hogy a spanyolok rendelkeztek világosabb bőrszínnel – amely az indián kultúrákban az uralkodói rétegre, és az istenek egy részére volt jellemző – illetve szakállal, amely Quetzalcóatl védjegyei közé tartozott. Mivel azt hitték Quetzalcóatl tért vissza, így az aztékok megrögzötten hittek abban, hogy bekövetkezett az ötödik kor vége a nagy Tollaskígyó megjelenésével.

 

P. Amarú (Kuzco)


 A borítókép (Teotihuacán-i tollaskígyó temploma) → jschmeling  munkája. Köszönjük!

Ajánlott irodalom: → Sasok és kondorkeselyűk – Nahuatl és Quechua költészet

Közel 20 év után végre hazatért a Sicán maszk!

Tizenkilenc éve ilyenkor tűnt el a Sicán (ejtsd.: Sikán) maszk – írja az Arqueológia del Perú tudományos témájú weboldala. A Sicán maszk Peru kulturális örökségének egyik fontos darabja, így hatalmas veszteségként érte az embereket amikor, eltűnt. Ma viszont rá mosolygott Peru történelmére a nap, hiszen a maszk az Interpol segítségével végül haza térhetett a németországi Wiesbadenből, ahol egyaránt el is kobozta a szervezet a megtalált leletet.

Patricia Balbuena kulturális miniszter asszony (La ministra de Cultura)  ma megkapta az engedélyt arra, hogy a műtárgy végleg haza utazhasson, amiről így nyilatkozott:

,,Nagyon örülök, hogy visszakapjuk Peru északi történelmének egy darabját. A Sicán maszk az egyik legjelentősebb lelet Peru számára. Köszönetem a Német Bűnügyi Hivatalnak, aki még egy ilyen hosszú úton keresztül is ugyan, de sikerrel vissza juttatta számunkra országunk egy ékes darabját.”

mascara-sican-recuperada-20-anos.jpeg
A képet a Perui Kulturális Minisztérium tette közzé | Peruvian Ministry of Culture/AFP

1999-ben a Sicán maszknak nem volt engedélye elhagyni az országot, és nem kapott engedélyt haza térésre sem ezek után. A München városi ügyészség elrendelte végül a maszk sorsát: lefoglalták a leletet, ami végül hazatérhetett a mai nappal.

 

P. Amarú (Kuzco)

 


 Az eredeti cikk megtalálható itt →: https://www.arqueologiadelperu.com/mascara-de-sican-es-recuperada-despues-de-casi-20-anos/

A borító képen Lambayeque maszk látható, ami szintén Sicán maszk, azonban a kép csak illusztráció jellegű. A cikkben szereplő maszk az, amelyről szó esik.

A borítóképet készítette →: Rodrigo Argenton

 

900 éve egyedül: Teopanzolco-i templom felfedezése

Július 12-én számolt be róla – többek közt – a BBC News és az Archaeology.org is, hogy egy eddig ismeretlen templomra bukkantak a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet régész munkatársai Teopanzolco-ban (Közép-Amerika, Cuernavaca, México). A templomot amint kiderült az az Archaeology.org közlésében, Tlálocnak (ejtsd.: Tlálok) az esőzés, és az eső istenének emelték Tlahuicák.

Az érdekesség az egészben az, hogy a régészeknek segített most a természet is, mert ha a térségben nem következik be földrengés, akkor nem lelnek rá a hihetetlen templomra. Bár a földrengés okozta pusztítások elszomorítóak, ez esetben most megmutatták egy másik arcukat. Ugyanis a földrengés amely az elmúlt időkben is komoly problémákat okozott México és Közép-Amerika szerte, most a templom azon részét mutatta meg a kutatók számára, amely ez ideig nem volt szem előtt.

A kutató csoport egyik munkatársa azt nyilatkozta, hogy Teopanzolco építményei feltehetően a 13. századra datálhatóak, bár a helyzetet tekintve úgy tűnik, hogy az itt élt emberek régebbi építményegyüttesekre emelték rá újabb és újabb műveiket. Ez is a közép-amerikai civilizáció egykori virágzására utal.

 

P. Amarú (Kuzco)


Eredeti cikkek és források:

https://www.bbc.com/news/world-latin-america-44806790

https://www.archaeology.org/news/6783-180712-earthquake-pyramid-temple

a borítóképet készítette: Salvador Barrera Rodriguez

 

Újabb tanulmány készült az Inka Birodalomban használt koponyalékelésről

Június 8-án tette közzé a hírt a tudományos témájú oldal a Science Magazin, miszerint új tanulmány készült az Inka Birodalomban elhíresült koponyalékelésről. A neurológus David Kushner (University of Miami) és a bioarcheológus John Verano  (Tulane University) szerint különböző korszakok alatt átlagosan a perui betegek 80%-a túl élte a beavatkozást.

A legrégebbi ilyen koponya a jelentések szerint i. e. 400-ból származik Dél-Perúból. A korábbi tanulmányok szerint a betegeknek – az akkori vélekedések szerint – csak 40 %-a élhette túl a procedúrát, míg a kutatók szerint az Inka-periódus alatt ez a szám meghaladhatta akár a 80%-ot is.

Canva - Lama, Peru, Inca, Alpaca, Sacred Valley, Nature, Wool
Quechua asszony kislányával, Perú

,, Ha a beavatkozás helye nem mutatott gyógyulási jeleket, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a beteg meghalt vagy műtét közben, vagy röviddel ezután. A nyílás körül keletkezett sima csontréteg arra enged következtetni, hogy a páciens túlélte a kritikus részét a dolgoknak, ezáltal a csont meggyógyulhatott.” – Archaeology Magazin

 

P. Amarú (Kuzco)


Photo →: D. KUSHNER ET AL., WORLD NEUROSURGERY 114, 245 (2018)

Quechua asszony kislányával → : https://www.canva.com/photos/nature/MAC3YVBeCpU-lama-peru-inca-alpaca-sacred-valley-nature-wool/?query=inca%20skull

 

Rapa Nui: A moai szobrok kalapjainak rejtélye megoldódott volna?

Június 5-én az Archaeology Magazin és a Popular Science tudományos folyóiratok bámulatos hírt közöltek a régóta megoldatlan moai szobrok rejtélyeinek egyikéről: hogyan kerültek a kőkalapok, a kőszobrok fejeire? Azokról van most szó amelyek közül néhány fején viseli a tudományosan még tisztázatlan kalapot/ fejdíszt. Ezek a kőből kifaragott kalapok attól számítanak olyan rejtélyesnek, hogy külön helyezték a szobrok fejére őket. Ezt a rejtélyt próbálták megoldani most  Carl Lipo és a Binghamton University tudósai.

canva-moai,-easter-island,-rapa-nui,-ancestral,-ancestors-MACV-iU1ZKw.jpg

A teória miszerint a szobrok fejére a kalapot úgy helyezték fel, hogy szükségük volt kötelekre és rámpákra. Mindkét cikk említi, hogy ezeket a kalapokat, a helyiek máig pukao-nak nevezik. Ezek a pukaok 13 tonnát is nyomhattak, és az elképzelés szerint a moai fejére gurították, nem pedig csúsztatták, vagy emelték a rámpa és a kötelek segítségével.

,,A pukao hengerét ezután felhúzták a szobor tetején lévő emelvényre. Becslések szerint kevesebb erőforrást igényelt, és csak 10-15 embert vesz igénybe az egész procedúra. Lipó észrevette, hogy a szobrok körül sziklás törmeléket lehetett találni, amelyek a rámpák építéséből származhatnának ha igazak az elképzelések.” – Archaeology Magazin

 

P. Amarú (Kuzco)

 


Eredeti cikk az Archaeology Magazin oldalán → : https://www.archaeology.org/news/6667-180605

Borító kép → : https://www.canva.com/photos/misc/MACV4ghIY-o-chile-easter-island-rapa-nui-moai-travel/?query=moai#

cikk képe → : https://www.canva.com/photos/nature/MACV-iU1ZKw-moai-easter-island-rapa-nui-ancestral-ancestors/?query=moai#

 

 

Új mintákra bukkantak a Nazca-vonalak közelében, Dél-Peruban: Üdvözöljük a Palpa-vonalakat!

Az Archaeology Magazin nevű tudományos témájú oldal Május 31-én tette közzé a hírt, miszerint Peru sivatagos régiójában, a Palpa térségben újabb hatalmas méretű ábrákra bukkantak. Ezek a minták többek között egy táncoló nőt – és ahogyan az Archaeology Magazin írja honlapján – kardszárnyú delfineket ábrázolnak, nem messze az elhíresült Nazca-vonalaktól. A kutatók a terepen a mintákat drónok segítségével tudták bemérni teljesen. Úgy vélik még rengeteg olyan ábra van ami még felfedezetlen.

Tájkép Ica, Perú |Diego Delso Link

Elnevezésüket végül a térségről kapták, így nevük Palpa-vonalak lett. A régészek azt állítják, a vonalak szemmel láthatóan dombok, illetve leejtők oldalába lettek rajzolva, így finomabban kivehetőek egészükben ellenben a Nazca-vonalakkal, amelyet felülről lehet teljes egészükben megtekinteni.

,, Johny Isla  régész (Ministerio de Cultura del Perú) szerint, az ábrákat a Paracas-kultúra emberei vájhatták ki több mint 2000 évvel ezelőtt.” – Archaeology Magazin

 

P. Amarú (Kuzco)

 


Eredeti bejegyzés az Archaeology Magazin oldalán →: https://www.archaeology.org/news/6656-180531-peru-palpa-lines

A borítóképet készítette→: https://www.canva.com/photos/misc/MACV4_Xf4g8-nasca-peru-nazca-plateau-nasca-lines-hummingbird/?query=nazca

 

Travel, Art, Archaeology

Pachacutecyupanqui

Travel, Art, Archaeology

FarkasSzem

Röpke tudományos ismeretterjesztő tollvonások farkasszemmel

Pachacutecyupanqui EN

Travel, Art, Archaeology

Anthropology.net

Beyond bones & stones

Ambiente Indígena

Indigenous peoples and environment

Stibrawpa - Personas artesanas

compartiendo nuestra cultura indígena

Hidráulica Inca

Camino Inca del Agua

Xapiri Blog

xapiri.com

Incidental Naturalist

Connecting people to nature

amerindiensis

precolumbia, science illustration, archaeological reconstruction

Discover

A daily selection of the best content published on WordPress, collected for you by humans who love to read.

The WordPress.com Blog

The latest news on WordPress.com and the WordPress community.

Pachacutecyupanqui

Travel, Art, Archaeology

FarkasSzem

Röpke tudományos ismeretterjesztő tollvonások farkasszemmel

Pachacutecyupanqui EN

Travel, Art, Archaeology

Anthropology.net

Beyond bones & stones

Ambiente Indígena

Indigenous peoples and environment

Stibrawpa - Personas artesanas

compartiendo nuestra cultura indígena

Hidráulica Inca

Camino Inca del Agua

Xapiri Blog

xapiri.com

Incidental Naturalist

Connecting people to nature

amerindiensis

precolumbia, science illustration, archaeological reconstruction

Discover

A daily selection of the best content published on WordPress, collected for you by humans who love to read.

The WordPress.com Blog

The latest news on WordPress.com and the WordPress community.